• í

Papp Attila honlapja. Miről és kiről is van szó? Ez az emlék-honlap azokhoz szól, akik ismerték és szerették
Papp Attilát, az embert, a tanárt, a költőt, és a helytörténészt.
Akik ma is szívesen emlékeznek rá és azt szeretnék, ha a mai
fiatalok is tudnák, ki volt ő.

Ki volt Papp Attila?

1. A családapa 2. A tanár 3. A költő 4. A színműíró 5. A helytörténész 6. A folklorista 7. A lapszerkesztő és publicista 8. A művelődési élet szervezője 9. Margitta város díszpolgára SEGÍTŐINK TÁMOGATÓINK

Papp Attila    (1944-2002)

(tanár, költő, színműíró, helytörténész, lapszerkesztő és publicista, néprajzkutató, a művelődési élet szervezője, Margitta város díszpolgára)

 

            Érmelléki krónikás is lehetne, ha életútját megpróbáljuk végigjárni. Arról már nem is beszélve, mennyire szerelmese volt az Érmelléknek. Meghatározta táj és ember.

Berettyókirályi (Chiraleu) születésű, munkás, dolgos szülők viszonylag kései gyermekeként látja meg a napvilágot 1944 február 24-én. Rajong édesanyjáért, akit élete végéig gyemeki szeretettel emleget alázatos jóságáért.

            1948-ban Margittára költöztek, ahol iskoláit végezte és itt is érettségizett 1962-ben. Lelkes, szorgos növendéknek bizonyult, aki az évek folyamán szívesen vállalt egyéni feladatokat is. Tanító nénijének ösztökélésére memoriterek sokaságát rögzítette már az elemiben, ami nagyban hozzásegítette későbbi versmondó, színházban statisztáló élményeihez (Vö. Albert Attila: Engem mindig jól büntettek. Pályakép a Bihari Naplóban 1999. márc.16.).

            1968-ban végzett a Kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakán. Tanárait mestereinek is tartotta. Gálfy Mózes nyelvész professzor valamint Antal Árpád professzor úr irodalmi élőadásai egyenes előidézői voltak az anyanyelvével szembeni szeretet tudatosításának és elmélyítésének. Később sokat bíbelődik  a verslábakkal és a versmértékkel. Egyik bevallása szerint az Oktondi Okosok trocheusai rendkívűl fontosak voltak számára, hisz meggyőződése, hogy ilymódon akaratlanul besurrannak a sorok a magyar gyermeki fülbe.

Ugyancsak Gálfy Mózeshez fűződik a tanárkodáshoz kapcsolódó népdalgyűjtés fokozati dolgozat formájában való megjelenése. Az Érmellék betyárhagyományai ilymódon nemcsak rögzítésre, de rendszerezésre és feldolgozásra is kerültek.

            Magyarszakos tanárként először Tótiba, édesapja szülőfalujába kerül, majd Monospetriben (Petreu), Érszőlősön (Viisoara) és később Margittán kap tanári állást. Az út azonban korántsem volt ilyen egyenes, amilyennek látszik. Több évnyi ingázás nehezítette meg a hétköznapokat, ami ellenben hozzásegítette a „tiszta forrásból“ való merítéshez, a néprajzkutatói hajlam megéléséhez. Olyannyira, hogy Petriben még Néprajzi Kiállítást is szervez, amiről a Kolozsvári Rádióban Muzsnyai Magda riportot tudósít.

Népművelő és hagyományörző tevékenysége mindenütt jelen van. Tótiban citerazenekart hoz létre és működtet a fiatalok bevonásával. A muzsika élete része. Szó és hang elválaszthatatlan. Mélyen érzi a hangzó forma és dallam járulékos értékét. Jómaga is hegedült, s ha kedve hozta, kiválóan énekelt. Párhónapos unokáját hegedűszóval altatta. Fontos, hogy időben megmártózzék – mondta.

            Korai balladagyűjtői tevékenységének pozitív visszajelzése az 1972-ben a nagyváradi Fáklyában kiírt balladagyűjtési pályázat elnyerése. Innentől a Fáklya (a Bihari Napló elődje) külső munkatársaként is bedolgozik. Gyűjtőmunkájának jelentős része került publikálásra a Faragó-Fábián Bihari népmondák című kötet kiadásával .

            Tanári vénájának bámulatos példázata az is, hogy nem elégedett meg a tanítási órák adta lehetőséggel, hanem író-olvasó találkozók sorát szervezte, hogy diákjait közvetlen élményben részesíthetse. Ilyen alkalmak vendége volt Margittán többek között Kányádi Sándor, Bálint Tibor és Fodor Sándor is.

            Beke György ír kedvesen róla - méltatva tanári és gyűjtő tevékenységét- az Itt egymásra találnak az emberek című kiadványban, melyben Bihar megyei barangolásait örökíti meg a szerző.

Bevallása szerint már a szőlősi tanárkodás idején elkezdett mesejátékokat írni és azokat színpadra alkalmazni. Nemcsak a műfajiság határait próbálgatta klasszikusok (mint Benedek Elek, Móra Ferenc vagy Heltai Gáspár) prózáinak színpadra vitelével, de a versbe való szedéssel egyre inkább a könnyedebb és közvetlenebb befogadást célozta meg.

 A betlehemezés hagyományának felfrissítése szintén e kettősség jegyében történik: gyűjtő és hagyományörző tevékenység ötvöződik az örök nevelő és értékteremtővel.

1990-ben újítja fel Margittán a betlehemezés hagyományát (Vö. Bihari Napló, 1997, dec. 24-25).

1991-ben Kecskeméti és Szolnoki betlehemes vendégjátékokon illetve versenyeken vesz részt diákjaival. A VIII. Angyalföldön megrendezett Nemzetközi Betlehemes Találkozón elért eredményét emléktábla méltatja.

1998-ban az EMKE által kiírt gyermekszínmű pályázat III. Díját nyeri. A király kenyerecímű mesejátékát Felsőboldogfalván elő is adják.

Az 1990-es évektől aktívan részt vesz Margitta kulturális életében. Megalakítja a margittai férfikórust a Horváth János Társaság keretében, ami vegyes változatban ma is működik.

Helytörténeti és művelődéstörténeti ténykedése és érdeklődése fontos részét képezi a város életének. A margittai zsidóságról szóló írása a helyi lapban került megjelenésre (Margittai zsidóság In: Margitta és vidéke , 1997, IV. évf., 3.szám).

Kezdeményezésére a város jeles szülötteinek emléktáblát vagy szobrot avatnak. A költő Horváth Imre szülőházára emléktábla kerül, de a neves irodalomtörténész Horváth János margittai kötődését is emléktábla jelzi a református templom falán. A Petőfi és Ady szobrok felállításában is aktívan részt vesz.

            Helytörténeti tevékenységének szerves része Margitta város monográfiájának írása, amely váratlan megbetegedése következtében befejezetlen formában maradt ránk. Kiadási munkállatai folyamatban vannak.

            Utolsó, kötetben meg nem jelent verse (Feleimhez) hordozza azt a kimondhatatlan terhet, amivel két évig kellet együtt élnie, miközben a hang elszállt s csak a kimondhatalan szó maradt (Vö.Papp Attila: Feleimhez In: Gittai István: Vígasztaló sorok a baráthoz, Bihari Napló, 2000 dec. 23-24.).

            Ireg és Oktond krónikása címmel búcsúztatja Farkas Antal református lelkész-barát 2002 december 1-én Margittán, az Eger utcai temetőben.

            2007 július 7-én posztumusz díjként a város kulturális életének fellendítéséért Margitta megyei jogú város díszpolgári oklevelét kapja. A mai napig működő Horváth János Társaság kórus alapítója volt.

            Évente szerveznek a Margittai Általános Iskolában a nevével jelzett szavalóversenyt.

 

Életének legjellemzőbb részét mégis gyermekírói tevékenysége képezi.Verseket már kora gyermekkorától ír. Iskolai versíró versenyen is részt vesz, melyet meg is nyer. Meghatározó élménye a Napsugár gyermekmagazin megismerése valamint Kányádi Sándor ösztökélése. Folyamatosan publikál a Napsugárban és a később megjelenő Szivárványban.

 

Kötetben megjelent versei, színűvei a következők:

Csillaghullás, I.P. Crişana, Nagyvárad,1990

Libavonat , Ion Creangă Kiadó, 1991

Három dudán egy hangon (Állatmesék, versek, mesejátékok), Convex Kiadó Nagyvárad, 1995

Ireg makacs kakasa (verses mesék), Didacta, Nagyvárad, 1997

Oktondi Okosok, Erdélyi Gondolat Kiadó, Székelyudvarhely, 1999.

 


 Faragó József-Fábián Imre: Bihari népmondák, Literátor kiadó, Nagyvárad, 1995. (II. kiadás 2001.)

 Vö. Beke György: Itt egymásra találnak az emberek. Kriterion, Bukarest, 1984. 162-163.old.

Hírlevél

Ahhoz hogy megkapja a legújabb hÍreket iratkozzon fel a a lentebbi mezők kitöltése által:

Név:
E-mail:
Kód:

 

magazin muzica

Játékok